Vigyünk egy kis színt a fakóba...

"Vigyünk egy kis színt a fakóba..."

 

Észrevettétek, hogy az ősz beköszöntével az emberek bezárják ruhásszekrényükbe a színeket? A tavasz beköszöntéig felveszik fekete, sötétbarna, szürke kabátjaikat, csizmáikat, és beállnak a színtelen tömeg közé... A hideg idő, a piszkos utak, a madárdal-mentes, csupasz fák látványa még szomorúbbá válik a sötét ruhás, mosolytalan emberek látványától... 

 

Aztán, ha felvillan egy élénkpiros kabát, vagy egy "pimasz", rikító sárga, az emberek szeme is felélénkül. Általában mindenki vet egy pillantást arra a lázadó, életvidám emberkére, aki azt mondja:

"Nem állok be a sorba, nem leszek egy az ezerből!"

Felvállalja a színeket, a jókedvet, a másságot, felvállalja ÖNMAGA ÉLETSZERETŐ VALÓJÁT! Bravó!

 

Üdvözöllek, kedves vidám színű kabátot, sapkát, kesztyűt viselő Lány és Fiú, Nő és Férfi, kedves lázadó Nagyszülő! Csak így tovább!

 

A világot mi tesszük olyanná, amilyen! Mutassuk meg, hogy minden nap lehet örömöt okozni! Ha mással nem, hát azzal, hogy kilógunk a sorból: akár a színekkel, akár a mosolyunkkal, akár az egyenes pillantással!

 

Öltöztessük színekbe Jégbontó havát, Februárt!!!