Változnak a szokások

"Változnak a szokások..."

 

Kicsi fiam óvodájában szinte naponta tapasztaltam, hogy a kisgyermekek nem fogadják a köszönésemet. Először meglepődtem, aztán napok múlva kénytelen voltam elfogadni a valóságot: a gyerekek nem tanultak meg köszönni! Sem nekem, sem más szülőnek!

 

Gondolkodóba estem. Ha ők, 4-5-6 évesen nem tisztelik meg a felnőtteket (s valószínűleg a kortársaikat sem) az üdvözléssel, akkor vajon hogyan fogják tisztelni a barátaikat, a munkatársaikat, az időseket, az embereket? Mire fogják ŐK tanítani SAJÁT csemetéiket? Most és így megtanulnak kiskorukban bezárkózni a saját világukba. Nehezebben fognak tudni kapcsolatokat létesíteni, közösséget építeni, illetve abban magukat, MÁSOKKAL EGYÜTT jól érezni.

 

A köszönés "kihalása" hosszú távon önzővé és magányossá változtatja az embereket. Az ilyen ember manipulálható és irányítható, hiszen nincs senki, akivel gondolatait kicserélhetné, hogy az egyénisége kiteljesedhessen és a világnézete formálódhasson. A "Szia!", "Csókolom!", "Jó napot!" és hasonszőrű társaik alapozzák meg a kölcsönös figyelmet, az udvariasságot, a tiszteletet. Beszélgetéseket tudunk általuk elkezdeni, ami által formálódik az egyéniségünk. A vitás helyzetek szavakkal fellazíthatóak és megoldhatóak, szavak nélkül szinte megoldhatatlanná válnak, terheket róva a lélekre és a szívre.

 

De most térjünk vissza az óvodásokhoz:

 

Elhatároztam, hogy megtanítom őket köszönni. Reggelente, ahogy gyermekemet kísérem végig a folyosón, minden kisgyereknek, akivel találkozom, hangosan, kedvesen, "Szép jó reggelt!" kívánok, egy ragyogó mosoly kíséretében. Ha elsőre nem válaszolnak, megállok mellettük, és újra köszönök: "Jó reggelt, kedves gyerekek, hogy érzitek magatokat?" Eleinte mindig furcsán néznek rám. Én azonban nem adom fel. Megkérdezem: "Mi a nevetek?" Általában néma csend a válasz. Én ennek ellenére mosolyogva mutatkozom be. "Engem Erikának hívnak, és ennek a kisfiúnak vagyok az édesanyja. Őt Dávidnak hívják. Titeket hogy hívnak?" Ekkor szokott megtörni a jég, és bemutatkoznak. Több alkalom után már elfogadják a köszönésemet. Sőt, a szülők is megtanulnak köszönni. 

 

Ma odajöttek hozzám a gyerekek, és boldogan elmesélték, mit kapott az egyik kisfiú a születésnapjára. Ja, és napok óta hangosan ELŐRE köszönnek, mikor elmegyek mellettük!