Ez a nap is mosollyal kezdődik

Mivel a gondolataiba látok, ezért tudom, hogy mi mindent kell megoldania egyedül, s ő mégis mosolyogni tud! Tudom azt is róla, hogy mi mindennel kell együtt élnie, amit nem tud megváltoztatni, s mégis mekkora szeretet sugárzik belőle felém! Feltölti a napomat, amikor őt így láthatom: szépnek, szelídnek, nőiesnek és ragyogónak...

Ahogy nézem őt mosolyogva, észreveszek valamit a szemében. Mélyen belenézek, és ... Miért látom benne a szomorúságot?! ... Hallom, érzem a választ... Azt mondja, néha elszomorodik, mert nem pihenhet. Azért, hogy Járhasson az Úton, azért, hogy Láthasson, minden nap áldozatokat kell hoznia... de ezt önként teszi...

Aztán egyszercsak újra ragyogni kezd a szempár. Ragyogása az arcot is pírba öltözteti...  A szem körüli ráncokat nem is látom, annyira egyé válik a kép. "Miért mosolyogsz?" - kérdem tőle. De ő nem válaszol, hanem felnevet, és akkora szeretettel néz, hogy még a levegő is vibrál körülötte...

Elmondhatom, kérem szépen, hogy szép ez az Élet! Ezt a tükörből mosolygó lény által értettem meg valamikor életem elején. Mélyen belémvésődött a "módszer" is, ahogyan ezt a Látást el tudtam sajátítani.

Egyszerű:
- ha szembenézek a félelmeimmel, azok erejüket vesztik 
- a haszontalan emberek azért rendelődnek mellém, hogy megtanuljam magamat értékemen mérni 
- ha magamban hiszek, akkor teremteni tudok 
- a szenvedések és terhek az én erőpróbáim 
- a szívemet a szeretetnek adom 

Tehát, kezdődik a nap, ugyanúgy, mint a tied. Az enyémet, bármivel is kell szembenéznem, szépnek élem meg. S te a tiédet?