Egy majdnem átlagos nap

A tegnapi napom már egy nehézséggel kezdődött. Kicsi fiam három napja lázas, ezért nem tudom oviba vinni. Tehát bármi elintéznivalóm van, azt vele karöltve kell végeznem. Az éjszaka már nem volt túlságosan forró, ezért a remény, hogy a hétvégi fellépésre meggyógyul, egyre nagyobb lett. :)

Fél nyolckor Péter fiam elindult az iskolába. Beköszönt nekem, mivel én még az ágyban voltam. Éjjel későn feküdtem le, hajnali kettőkor még vasaltam, aztán csendben összerakodtam. Most muszáj volt tovább aludnom, mert napok óta hajnalban végeztem a feladataimmal.

10 óra 40-re Dáviddal elérkeztünk a hivatalba. Pár percet késtünk, mert a parkolóhely keresése időigényes. A picuromat kézbe vittem, mert rosszul szedte a levegőt. Reméltem, nem betegszik meg jobban. Mikor végeztünk, mentem dolgozni, vele. Fél kettőkor indultam tovább a következő hivatalba, ahol fél négykor végeztünk. Hazaérkezésünk után csináltam egy gyors ételt, mert Dávid nagyon elálmosodott. Miután elaludt, egy fél órát én is mellé bújtam. Fél hétkor ébresztettem, mert még várt egy óvoda takarítás 12 kilométernyire tőlünk. Majdnem elindultam, mikor csengett a telefon. 

Lányom hívott, el tudom-e őt hozni? Furcsa volt a hangja. Mikor megtudtam a fura hanglejtésének, majd sírásának okát, autóba pattantam! Csupa vér az arca és nagyon fáj a feje! Egy futó alak megtaszította... A munka helyett kórházban kötöttünk ki. Megfigyelésre, agyrázkódás gyanúja miatt bent kellett maradnia... Éjjel fél 11-kor még a kórházban voltam...

Az oviban éjfél után végeztem, aztán haza... 

Na, ez egy majdnem átlagos napom.